12 utmutato az elethez


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 243076151
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 18,38

MAGYARÁZAT:12 utmutato az elethez

Most néztem meg Várólista. Egy kis mellékes reményében elvállalja, hogy egy afroamerikai zongorista, Don Shirley sofőrje lesz, aki Amerika déli államaiba indul turnézni,… [ tovább ]. Egy kis mellékes reményében elvállalja, hogy egy afroamerikai zongorista, Don Shirley sofőrje lesz, aki Amerika déli államaiba indul turnézni, oda, ahol a helyiek nem látják szívesen azokat, akiknek más a bőrszíne.

Don kifinomult stílusa szöges ellentéte az egykori kidobó ember nyers modorának, ám az út során rájönnek, hogy nem is annyira különbözőek. További szereplők. További stábtagok. Meg sem tudok szólalni. Annyira zseniális, hogy el nem tudom mondani. Az a Chopin etűd meg telitalálat… Touch down. Annyira csodálatos. Még mennyi filmet kell vajon készíteni, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy a rasszizmus rossz?

Nem is rossz, botrányos, borzasztó, embertelen és szívszaggató. Sajnálom őket, mindenkit, akinek ez volt akkoriban az élete, aki a mai napig szenved mert más színű a bőre, akit lenéznek a kinézete miatt, aki hiába dolgozta magát halálra még így is egy kutyaként bántak vele.

A szívem szakad meg értetek. Szégyen ilyenkor is embernek lenni. Talán valamikor jobb világ vár mindenkire…talán. Ez a film fájt, nagyon. De ugyanakkor felcsillant a remény, hogy talán mindenki képes megváltozni és perspektívát változtatni bizonyos dolgokról. Talán képesek vagyunk a változásra, ami már nagyon várat magára. Mennyivel boldogabb lenne ez a Világ, ha pontosan úgy szeretnék egymást az emberek, ahogy ebben a filmben: nemre, korra, rasszra, bőrszínre, politikai hovatartozás vagy szexuális hovatartozásra, tekintet nélkül.

Amit az egyik nem tud, de felismer, és kíváncsisága folytán el is sajátíthatja a másik embertől a szükséges alapokat. Milyen szép és csodás volna ez mindig, mindenütt. Én csak ennyit kívánnék — Világbékét :D — és ezt a filmet azok számára, akikben az előítélet dolgozik vagy éppen nem értenek más embereket és kevés empátiával bírnak. Kötelezővé tenném minden olyan embernek, akik kétkedve fogadják a másságot, bármilyen formában jelenik az meg: akár csak annyiban, hogy másmilyen, mint én.

Ha pl. Ha túl pingvines vagy, nézd meg, hogy lazulj, ha túl laza, nézd meg, hogy kis élt és határokat ismerj fel. Nagyszerű útmutató ez a film szinte bárki számára, akinek van baja az elfogadással, kétkedő, távolságtartó és fennhordja az orrát. Nagyon nagy szükség van erre a filmre, iszonyúan sok szempontból.

Még amellett is, hogy a megalkották a Számolás jogát is. Ugyanis, ez a film nem kimondottan arról szól, hogy a feketéknek milyen nehéz életük volt abban az időkszakban, emelett még egy csomó más dologról is szól, amit elfelejtünk nagyon sokszor górcső alá venni: a feketék fehérek iránti rasszizmusától, szól az emberek emberségéig is.

Olyan emberségről beszélek, amit a legkevésbé sem várnál, mert előítéleteid vannak egy ember iránt, mégis kiderül, hogy nagggyon csúnyán félreismered, pontosan ezen előítéleteid miatt; és valljuk be, nem is közelítesz, el sem jutsz odáig, hogy igyekezz lebontani ezeket a zavaró téglákat ebből a hatalmas-elhatároló falból. Ez a film végérvényesen tisztázza: nem attól lesz cinkosod, védelmeződ, barátod valaki mert ugyanolyan a színe, a hovatartozása lásd az első mondat felsorolása stb, de továbblépve, még az ellenséged is lehet, ha ugyanolyan a színe és a hovatartozása.

És ezt a legfontosabb kiemelni! Mert ezt elfelejtjük! Ugyanis, ember — embernek farkasa. Nem bőrszín vagy beállítottság kérdése! És ember, embernek barátja és ez a kulcsszó is: ember. Csak így, lecsupaszítva, nem kell semmiféle sallang vagy leírás emellé. Csodálatos ez a film, két határtalanul tehetséges főszereplővel Viggon nagyon meglepődtem, valamiért, nem nagyon vettem művész-számba szegényt — eddig.

Mahershala Ali-t láttam a True Detective-ben és nem volt kérdés, hogy mit fog nyújtanihihetetlen egyszerű és mégis a legfontosabb érzelmekkel, drámával, komédiával és némi iróniával is fűszerezve. Nagyszerű és megkapó. Ódákat és esszéket volnék képes még írni, de igazából, egyetlen jelenet is leírja, hogy miért bőgtem szinte végig az egész filmet.

És tessék: nyugodtan elszégyelltem magam és önfeledten tudtam nevetni! A fenti jelenet is szájbarágós és klisés, ugyanúgy, ahogy a spoiler jelenet is, az, de valamiért úgy érzem, hogy ezt egyszerűen azért muszáj szájba rágni, mert még mindig nem nőttünk fel ahhoz, hogy felérjük ésszel: a szeretethez nem kellenek feltételek, csak embernek kell maradni … és kész!

Viggo Mortensent alig ismertem meg; amikor legutóbb filmben láttam, lényegesen fiatalabb volt. Mindenesetre nagyon jól állt neki Tony szerepe, igazán kitett magáért. A karakter egyébként abszolút szerethető volt, ahogyan a másik főszereplő, Don Shirley is. Érdekes aspektusból közelíti meg a rasszizmus témáját, ami számomra továbbra is felfoghatatlan téma; például miért foglalkozna bárki — jelen esetben — egy zseniális zenész bőrszínével, miközben én csak arra tudtam koncentrálni, milyen nagyszerű muzsikát játszik és mennyire gyönyörű ujjai vannak.

Egyébként a két férfi barátsága lélekmelengető és szép volt és ezt csak fokozta a tény, hogy a film igaz történet alapján készült. Amikor elkezdtem nézni, először nem értettem, miért az Oscar, miért ez a felhajtás. Aztán rájöttem. Gyönyörű film, egyszerre emel fel és egyszerre döbbent le teljesen. Abszolút megérdemelte a legjobb díjat, örülök, hogy elkészült, én meg megnézhettem, és megint elgondolkodhattam.

Nem egy egyszerű témát dolgoz fel a film. Már az idők kezdete óta jelen volt a rasszizmus és még máig sem tűnt el teljesen. Borzasztó volt nézni ahogy a zenésszel bántak a bőrszíne miatt, a szívem szakad bele. Hogy képesek az emberek így viselkedni?

Ennyire semmibe venni a másikat? Még csak nem is ismerik, de csak azért mert fekete kiutálják a világból. Ilyenkor csak azt kívánom, hogy egyszer ők is átélhessék ezt, hogy az érme megforduljon. Komolyan ki nem állhatom azokat, akik így gondolkodnak. Mégis mit vétettek szegények? Azért talán van remény, hisz a filmhez képest sokat változott azóta a világ, de sajnos még mindig jelen van. Imádtam a főszereplő párost, tökéletes ellentétei egymásnak, mégis annyira jóban lettek.

Furcsa egy páros, de öröm volt nézni. Kedvencem, amikor spoiler. Nem volt olyan rossz film, mint vártam. Mennyi bunkó előítéletes ember létezik a világban, szánalmas, hogy azért lenézik, mert más, nem pedig olyan, mint ők… Voltak jó részei a filmnek, és a mondanivalója tetszett, a sztori jó volt. Többször is nekiálltam ennek a filmnek, de egészen idáig nem igazán sikerült végignézni. A két főszereplő jó volt, nekem leginkább Don volt a szimpatikusabb, Tony eleinte ellenszenves volt.

De aztán kezdett megváltozni, kevésbé tűnt ő is előítéletesnek, mint a többi, és ez tetszett. A vége pedig nagyon jó volt. Jó befejezés, megérdemelte a díjakat, amiket kapott a film. A Zöld könyv az elmúlt években témájának egyik legjobbja, színvonalas, jó humorú, ennek dacára elmélkedésre buzdítja a néző agytekervényeit az alkotás, mindemellett a díjszezon egyik sikeres befutójának lehet tekinteni.

Azt viszont be kell látni, hogy a nem túl visszafogott vígjátékairól híres Peter Farrellyben volt elegendő kraft, egy merőben eltérő film elkészítésére, habár néhol a kézjegyét elvétve fel lehet fedezni, ezzel eljutott filmes önéletrajzának csúcsára ahonnan bízzunk benne folytatja tovább ezt a tendenciát. Részletesebben az oldalunkon olvashatjátok a teljes beszámolót.

When you work, work. When you laugh, laugh. When you eat, eat like it's your last meal. Tony: You know, when you first hired me, my wife went out and bought one of your records. The one about the orphans? Don: Orphans? Tony: Yeah. Cover had a bunch of kids sittin' around a campfire?

Don: Orpheus. Tony: …Yeah. Don: Orpheus in the Underworld. It's based on a French opera. And those weren't children on the cover, those were demons in the bowels of Hell. Tony: No shit! They must've been naughty kids!

Tony: I dunno. Personally I think if you stuck to the classic stuff it would've been a big mistake. Don: A mistake? Performing the music I trained my entire life to play? Tony: Trained? What are you, a seal? People love what you do! Anyone can sound like Beethoven or Joe Pan or them other guys you said.

Pontosság ellenőrzött. A Zöld könyv — Útmutató az élethez eredeti cím: Green Book -ban bemutatott amerikai életrajzi vígjáték-dráma, amelyet Peter Farrelly rendezett. A film zeneszerzője Kris Bowers. Az Amerikai Egyesült Államokban Öt Oscar-díjra jelölték, melyből hármat, a legjobb filmneka legjobb férfi mellékszereplőnek és a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó díjat kapta meg.

New York Igaz történet alapján. Egy hírhedt személy kalapját eltulajdonítja, majd mint becsületes megtaláló visszaadja neki, az illetőre ez jó benyomást tesz. A bárt átalakítás miatt két hónapra bezárják, ez alatt Tony bármilyen munkát elvállalna, hogy eltarthassa feleségét és két kiskorú fiát. Tony nem rajong a feketékért: amikor két néger szerelő innivalót kap a feleségétől a konyhában végzett munkájuk után, Tony kidobja a két poharat a felesége később észreveszi a poharakat a szemetesben és kihalássza.

Tony olasz-amerikai családból származik, folyékonyan beszél olaszul a nagyobb rokonsága tagjaival. Állásinterjúra hívják egy fuvarozási feladat végrehajtására: Doctor Don Shirley-t, egy afro-amerikai excentrikus, komolyzenei zongoristát kellene egy koncertkörúton végigkísérnie két hónap alatt, pontos határidőkkel az amerikai közép-nyugati és déli államokon keresztül, egy lemezkiadó cég megbízásából.

Don felfogadja Tonyt az ajánlásai alapján és ehhez Tony feleségének, Dolores-nek a beleegyezését is kéri. Tony javadalmazása heti dollár, plusz az egyéb kiadások fedezése amiket számlával kell Tonynak igazolnia. Megbeszélik, hogy legkésőbb karácsonyra visszatérnek New Yorkba. Tekintettel a déli államokban meglévő faji megkülönböztetésre, ez a könyv nélkülözhetetlennek bizonyul — Tony az út során gyakran beleolvas.

Útjukat közép-nyugati államokban kezdik, majd délebbre fordulnak. Don és Tony az út kezdetén sokszor vitatkoznak, mert Don ízlése kényes, és Tony egyes szokásai zavarják például a cigarettázás, Tony ugyanis erős dohányostovábbá Tony beszédstílusa sokat káromkodik. Tony ezeken lassan változtat, de kényelmetlenül érzi magát. Tonyra nagy benyomást tesz Don virtuóz zongorajátéka, ő pedig megismerteti vele a rádióban hallható olyan előadók zenéjét, mint Aretha FranklinLittle RichardChuck Berry és mások.

Don OroszországbanLeningrádban járt zeneművészeti főiskolára ezért jól beszél oroszul, a trió egyik tagja, Oleg orosz. Később kiderül, hogy olaszul is beszél. Ahogy dél felé haladnak, Tonynak egyre kevésbé tetszik az a bánásmód, amit Don kap, a fellépéseken kívül. Például egyik házigazdájuk a szünetben nem engedi Dont bemenni a mosdóba, hanem az udvari budi használatát ajánlja helyette, amit Don nem fogad el, inkább visszamennek a 20 percre lévő hotelbe pisilni, bár Tony javasolja, hogy végezze el az út menti erdőben ezt a műveletet, de Don erre sem hajlandó, mert szerinte az állatok tesznek így.

Egy másik alkalommal, amikor Don egyedül betér egy bárba, hogy igyon valami erős italt, fehér férfiak megverik, de valaki értesíti Tonyt, aki megérkezik és azt állítja, hogy pisztoly van nála, mire a támadók elengedik Dont ebbe a kocsmatulajdonos is besegít a puskájával. Tony szigorúan megrója Dont aki részegre itta magáthogy ne kószáljon az engedélye nélkül.

Don egyébként minden este, előadás után megiszik egy üveg pálinkát. Tony, mivel megígérte, rendszeresen leveleket ír a feleségének, rossz helyesírással és hétköznapi témájú tőmondatokkal pl. Don felajánlja, hogy segít neki, ami nagyjából abból áll, hogy Tonynak szerelmesleveleket diktál amit Dolores élvezettel olvas fel a rokonainak. Tony azt ajánlja Donnak, hogy vegye fel a kapcsolatot az öccsével, akivel évek óta nem beszélt.

Don ezt nem tartja jó ötletnek, megemlíti, hogy valamikor nős volt, de nem tudta összehangolni a férj és a profi zongorista életét, mivel szinte mindig úton van. Dont rajtakapják egy nyilvános fürdőben intim helyzetben egy fehér férfival.

Tonynak azonban az a fontos, hogy tovább tudnak haladni. Az országúton a rendőrjárőr igazoltatja őket, és amikor észreveszik, hogy néger utasnak fehér sofőrje van, Tonyra is bántó megjegyzést tesznek a bonyolult neve miatt, ezért Tony behúz az egyik rendőrnek, ezért letartóztatják őket, és egy cellába zárják. Don telefont kér, hogy beszélhessen az ügyvédjével.

Később a rendőröket felhívja telefonon az állam kormányzója, és arra utasítja őket, hogy engedjék el a letartóztatott két személyt. Később kiderül, hogy Don Robert F. Kennedy államügyészt hívta fel telefonon, aki nyomást gyakorolt a kormányzóra. Don ismét dühös Tonyra, amiért el kellett vonnia Kennedy figyelmét fontosabb ügyektől, miközben többek között a fivérével John F.

Kennedyamerikai elnök együtt a kisebbségek jogainak megadásán dolgozott. Az utolsó előadás estéjén Dont nem engedik be annak a hotelnek az éttermébe, ahol fel kell lépnie ahol a majdani nézők étkeznekmert az kizárólag fehéreknek van fenntartva. Don nem hajlandó máshol elfogyasztani ugyanazt az ételt, bár Tony próbálja rábeszélni, mivel ez az utolsó fellépés helyszíne. Don megmakacsolja magát, és kijelenti, hogy ha nem étkezhet az étteremben, akkor nem lép fel. A tulajdonos hajlandó lenne Tonyt lefizetni, ha rábeszéli Dont az előadásra, Tony azonban megragadja és a falhoz szorítja őt.

Majd elhagyják az éttermet, bár a tulajdonos a szerződésük megszegését emlegeti. Továbbra is az elegáns öltönyükben egy közeli blues lebujba mennek Orange Birdahol túlnyomó többségben vannak a feketék. Pár ital után Dont megkérik, hogy mutassa meg, hogyan zongorázik. Először egy komolyzenei, virtuóz részletet ad elő Frédéric Chopin : Téli szél című etűdmajd tőle szokatlan módon a pódiumra visszatérő helyi zenészekkel improvizál együtt.

Eddig csak hallgatták, de ekkor már többen táncolnak a zenéjükre. Tony és Don elindulnak haza, észak felé mert Tony megígérte a feleségének, hogy karácsonyra hazaérbár a rádió hóviharokról és hóeséstől eltorlaszolt utakról tudósít. Az úton ismét megállítja őket egy rendőrjárőr Maryland State Policeezúttal azonban egy defektes bal hátsó kerékre figyelmeztetik Tonyt, aki ki is cseréli a kereket. Tony vezetés közben ráeszmél, hogy túlságosan fáradt a vezetéshez.

A következő jelenetben Tony a hátsó ülésen fekszik, plédbe takarva, és az autót Don vezeti eddig soha nem tett ilyet. Az autó csúszkálva, de megérkezik Bronx-ba, Tony lakásához, ahol az egész rokonság összegyűlt a karácsonyi lakomára. Don felébreszti Tonyt, aki hívja, hogy menjen fel ő is vele, de Don inkább a Carnegie Hall fölötti lakásába megy ahol csak az inasa várja, akit hazaenged a családjához.

Don váratlanul megjelenik Tony ajtaja előtt egy üveg márkás pezsgővel, miután egy későn érkező párt beengednek a lakásba. Tony barátilag megöleli, ami meglepi a feleségét, és titokban megköszöni a váratlan vendégnek, hogy segített a férjének a levelek megfogalmazásában. A történet befejezése után korabeli fényképeken láthatók a történet valódi szereplői, akikről az alábbi dolgokat tudjuk meg:. A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a közzétett változatellenőrizve : Hozzáférés ideje: Hozzáférés: Sablon:Farrelly m v sz. Tökös tekés Keresd a nőt! Sablon:Oscar-díj a legjobb filmnek m v sz. Miniver Casablanca A magam útját járom Férfiszenvedély Életünk legszebb évei Úri becsületszó Hamlet A király összes embere. Névterek Szócikk Vitalap. Nézetek Olvasás Szerkesztés Laptörténet. Kezdőknek Segítség Közösségi portál Kapcsolatfelvétel Adományok.

Mi hivatkozik erre? Kapcsolódó változtatások Speciális lapok Hivatkozás erre a változatra Lapinformációk Hogyan hivatkozz erre a lapra? Zöld könyv — Útmutató az élethez Green Book. Amerikai Egyesült Államok. További információk. Dimiter D. Mike Hatton. Iqbal Theba. Dézsy Szabó Gábor. Sebastian Maniscalco. Tom Virtue.

Dennis W. Randal Gonzalez. Bolla Róbert. Maggie Nixon. Frank Vallelonga. Don DiPetta. Horváth-Töreki Gergely. Jenna Laurenzo. Suehyla El-Attar. Orosz Anna. Lindsay Brice. Daniel Greene. Molnár Kristóf. Rodolfo Vallelonga. Gavin Foley. Gergely Attila. Joe Cortese. Bácskai János. Floyd Miles.