Utmutato az egyhazi tamogatasok felhasznalasahoz egyh 17


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 203311593
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 9,84

MAGYARÁZAT:Utmutato az egyhazi tamogatasok felhasznalasahoz egyh 17

To browse Academia. Skip to main content. Log In Sign Up. Download Free PDF. Nyolc évtized a miskolci református egyház történetéből, Csaba Fazekas. Download PDF. A short summary of this paper. Nyolc évtized a miskolci református egyház történetéből Írta: Dr. Fazekas Csaba Lektorálta: Dr. Molnár Pál Megjelent: Miskolc, Bevezetés II. A miskolci reformátusság, A miskolci reformátusság, különös tekintettel a tetemvári egyházközségre, Táblázatok V.

Nagylelkű támogatóimnak ezúton is köszönöm, hogy kutatásaimat segítették, tanulmányom elkészítését lehetővé tették. Levéltári kutatásaimat elsősorban Dienes Dénes sárospataki illetve más oldalról Rázsó József mezőcsáti levéltárigazgató urak segítették. Az egyházközségek presbitériumi jegyzőkönyveit és egyéb irattári anyagait nagytiszteletű Mészáros István püspök, avasi lelkipásztor úr, valamint Kádár Péter, a Deszka-templom lelkipásztora bocsátotta rendelkezésemre.

Valamennyiük közreműködését ezúton is hálásan köszönöm. Miskolc, A Deszkatemplomról készült könyvben jelen munkának meglehetősen kivonatolt változatát vehette kézbe a T. Úgy éreztük azonban feltétlenül szükséges lenne e nagy fontosságú korszak egyház- történetének önálló kötetben való megjelentetése. A miskolci református egyházról résztanulmányt írni így sem könnyű feladat. Hiszen Magyarország egyik legnagyobb városának egyik - létszámában és társadalmi súlyában egyaránt - legjelentősebb egyházközségéről van szó, ráadásul olyan nyolc évtized történéseit kell csokorba gyűjtenünk, mely bővelkedett nemcsak eseménytörténetben, hanem az egyház teológiai felfogását, társadalmi szerepvállalását gyakran ellentétes irányba mozdító fordulatokban is.

Összességében a kutató dolgát annyi körülmény nehezíti, hogy szükségét érezzük néhány bevezető gondolat megfogalmazásának. Először is nehézséget okoz, hogy a miskolci református egyházközség-történetírásnak gyakor- latilag nincsenek előzményei, előmunkálatai, mostani vizsgálatunk korszakához bizonyosan nem. Rövid, ismertető cikkeken kívül nem állnak rendelkezésünkre olyan, a korábbi történetírás által létrehozott, szisztematikus levéltári és egyéb forrásfeltáráson nyugvó önálló munkák, melyek kiindulópontként szolgálhatnának egy későbbi mostani összegzéshez.

A hiányt - a második világháború előtt önálló - Diósgyőr vonatkozásában is csak legutóbb sikerült enyhíteni. S ez nemcsak a kommunista pártállam időszakára, hanem a Horthy-korszakra is vonatkoztatható. Amikor Ila Bálint a második világháborút követően a teljesség igényével rendszerezte az tól addig megjelent munkákat, és tézisekbe foglalta a református gyülekezettörténet-írás alapelveit, szinte említést sem tett az akkori közelmúltra vagyis a Ugyanakkor ezt az összegzést sem kísérte a helyi gyülekezetek, egyházközségek hasonló lélegzetvételű és megfelelő jelentőségű történeti feldolgozása.

A rendszerváltás után sokan rámutattak az utáni korszak egyházpolitikai-teológiai kérdéseinek tisztázatlanságaira és a történeti szempontú feltárás égető szükségességére nem egyszer lelkiismereti okoktól vezéreltetve vagy éppen apologetikus szempontbólés részben sokat is tettek a fehér foltok eltüntetésért.

A vonatkozó forrá- sok nagyobb része nemcsak mennyiségi okok miatt kiadatlan illetve feltáratlan, s bizonyára nem járunk messze az igazságtól, ha úgy véljük: a Az óta eltelt húsz esztendőben a modern kori magyar- országi református egyház története kapcsán - egy-két kivételtől eltekintve - nem beszélhetünk nagyobb lélegzetvételű önálló monográfiáról, legfeljebb az ehhez szükséges előtanulmányok megindulásáról.

Jobb a helyzet Erdély és Kárpátalja esetében. A szintézisnek még váratnia kell magára. Utóbbiak közül azonban némelyek alig írnak a Hogy mást ne mondjunk, szem- betűnő, hogy a kerület püspökeinek túlnyomó többsége a miskolci lelkipásztorok közül került ki, s ugyanez mondható el a - változó kiterjedésű és elnevezésű - alsóborsodi egyházmegyéről is.

Terjedelmi kereteink szorítása miatt pillanatfelvételekre korlátozhattuk igényeinket, számos problémát csak összegzően vagy utalásszerűen érinthet- tünk, nem ismertethettünk például minden fontos adatot a nagy számú lelkészek, segédlel- készek szolgálatáról, személyéről, az egyházi épületekről stb. Kevéssé térhettünk ki bizonyos fontosabb egyháztörténeti kérdésekre, esetleg csak illusztratív jelleggel, röviden foglalkoz- hattunk például az egyházi iskolák rendkívül lényeges szerepével, a liturgiatörténettel stb.

Munkánkat egyfajta alapvetésnek tekintjük, mely későbbi kutatásokhoz nyújthat segítséget illetve adalékokat. Módszertani szempontból rendkívül fontosnak véljük a belső korszakolás magyarázatát. Az első világháború végétől a tavalyi esztendőig próbáljuk felületesen összefoglalni az esemé- nyeket, de fejtegetéseinket élesen ketté kell osztanunk a második világháborút követő eszten- dőknél.

Az es évek második felének politikai rendszerváltása köztudottan egészen más egyházpolitikai légkört teremtett a korábbinál, mely nemcsak mondanivalónkat, hanem a forrásadottságainkat is gyökeresen átalakítja. Míg előtt színes és élénk egyházi tevé- kenység folyt például egyesületekben isaz egyházi életről terjedelmes és pontos politikai illetve egyházi sajtó, a helyhatóságokhoz fűződő kapcsolatot naprakészen dokumentáló iratanyag stb. De jelen esetben nemcsak ezért kellett éles határt húznunk, hanem azért is, mert a két világháború között egységes miskolci református egyház több anyaegyházközségre oszlott, s ben megkezdte működését a Deszkatemplom önálló tetemvári egyházközsége.

Figyelmünket ezért a második világháború után a miskolci reformátusság egészéről fokozatosan a Tetemvárra szűkítettük, bizonyos szükséges utalások megtartása mellett. A A miskolci Deszkatemplom. Résztanulmányunk: Fazekas Csaba: A miskolci reformátusság a Miskolcz, Miskolcz város története és egyetemes helyirata, IV.

In: Dobrossy István szerk. Monográfia a város jelképéről. E tanulmányt jelen munkánkhoz több ponton is használtuk, részletesebb idézésétől emiatt eltekintettünk. RFMK Ht. Tel-Aviv, é. Tanulmányok Diósgyőr törté- netéhez, 3. In: Szakály Ferenc szerk. In: Református Egyházi Értesítő, In: Az Út, A további kisebb cikkek, kéziratos előadásvázlatok rendszerint nagyon rövidek és egymást ismétlik, pl.

A hiányzó évtizedeket igyekezett modernebb szemlélettel, bizonyos levéltári források bevonásával pótolni: Deák Gábor: A miskolci ev. In: Pápay Sándor szerk. Bár a In: Egyháztörténet, Szempontrendszerét egyébként kitűnően kidolgozottnak és máig nehezen meghaladhatónak véljük, s magunk is használtuk. In: Református Egyház, Studia et Acta Ecclesiastica, V.

In: Lendvai L. Ferenc szerk. Megjegyzés: könyvünk zárása előtt jelent meg - elsősorban teológus hallgatók egyháztörténeti tanulmányainak segítésére - egy kitűnő kötet: Barcza József - Dienes Dénes szerk. Sáros- patak, Az ebben újból megjelentetett publikációknál feltüntetjük az újraközlés tényét, de hivatkozásaink a korábbi kiadásokra vonatkoznak.

Az es Bolyki János és Ladányi Sándor által készített tanulmányt ld. In: Confessio, In: Valóság, In: Protestáns Szemle, Debrecen, In: Enyedy emlékkönyv. Sárospatak, További részletes irodalmat ld. A Magyarság- kutatás könyvtára, 6. Világtalálkozójának emlék- könyve. Békéscsaba-Szeged, Az egyházi élet hétköznapjai. Debrecen-Józsa, Még olyan esetekben is elmondható ez, ahol pedig a témaválasztás is a Molnár István: Hit és sors. Utak és ösvények. Egy református gyülekezet története.

Pestszent- lőrinc Erzsébet-Bélatelep, Szempontjaink kialakításakor felhasználtuk a teljesség igénye nélkül : Balázs Kovács Sándor: A sárpilisi református egyház története. Sárpilis, Dabas, Túrkeve, Szabó István: A békéscsabai református egyház története. Békéscsaba, Gyula,

A Bizottság közleménye — Az Európai Unió élelmiszer-adományozási iránymutatása. Euroátváltási árfolyamok. Közlemény gazdálkodók részére — Egyes ipari és mezőgazdasági termékek tekintetében a közös vámtarifában rögzített autonóm vámtételek felfüggesztésére vonatkozóan benyújtott kérelmek új fordulója. Összefonódás előzetes bejelentése Ügyszám: M. A becslések szerint ugyanakkor évente mintegy 88 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezik az Unióban, aminek becsült járulékos költsége milliárd EUR   2.

Fontos gazdasági és társadalmi kihatása mellett az élelmiszer-hulladék indokolatlan nyomást gyakorol a véges természeti erőforrásokra és a környezetre. Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete FAO szerint a világon előállított élelmiszerek körülbelül egyharmada kárba vész vagy kidobásra kerül   3. A betakarított, de végül kárba vesző vagy kidobott élelmiszer megtermeléséhez a mezőgazdaság éves vízfelhasználásának mintegy egynegyede   4 és Kína méretű szántóterület szükséges   5.

Az élelmiszer-hulladék megelőzéséhez a gyökerénél kell megragadni a problémát azáltal, hogy az élelmiszer-ellátási lánc minden egyes szakaszában előállítás, feldolgozás, forgalmazás és fogyasztás korlátozzuk az élelmiszer-felesleg keletkezését. A keletkező élelmiszer-felesleg esetén az ehető élelmiszerforrások legmagasabb értékű hasznosítását az emberi fogyasztásra történő újraelosztás biztosítja. Az élelmiszer-adományozás az élelmiszer-szegénység elleni harc támogatása mellett hatékonyan csökkentheti az ipari felhasználás alá vont vagy a hulladékkezelésre, majd onnan a hulladéklerakóba küldött élelmiszer-felesleg mennyiségét.

Bár az élelmiszer-felesleg újraelosztása egyre gyakoribb, az élelmiszergyártók és élelmiszer-kiskereskedők pedig hajlandóak a feleslegüket élelmiszerbankoknak és jótékonysági szervezeteknek adományozni, az újra elosztott élelmiszer mennyisége még így is csupán kis töredéke az ehető élelmiszer-felesleg teljes uniós mennyiségének.

A tagállamok és az érdekelt felek meghatározták, hogy mind az adományozókat, mind az átvevőket illetően milyen jogi és operatív akadályai vannak a biztonságos, ehető élelmiszer Unióban történő újraelosztásának   8. A Bizottság által a körforgásos gazdaság előmozdításának céljával javasolt cselekvési terv   9 ezért — többek között — arra kötelezi a Bizottságot, hogy az élelmiszer-adományozás elősegítése érdekében pontosítsa az élelmiszerekre vonatkozó uniós jogszabályokat.

A jelen útmutatás célja az uniós jogszabályok vonatkozó rendelkezéseinek pontosítása, valamint az élelmiszer-újraelosztást a jelenlegi uniós keretszabályozásban akadályozó korlátok felszámolásának segítése. Ezen belül a jelen iránymutatás megpróbálja:. Az élelmiszer-adományozásra vonatkozó uniós iránymutatások szükségszerűen az uniós szinten megoldandó kérdésekre fókuszálnak, és ezért kiegészíteni, de nem lemásolni akarják a tagállamokban már meglévő iránymutatásokat.

Az uniós ágazati iránymutatások   11 is képesek támogatni az élelmiszer-újraelosztási erőfeszítéseket és előmozdítani a helyes gyakorlatok megosztását. E tekintetben az Európai Bizottság által az élelmiszer-veszteségek és élelmiszer-hulladékok uniós platformjával konzultálva elfogadott uniós élelmiszer-adományozási iránymutatások   12 referenciaként szolgálhatnak az egyes tagállami szereplők számára a nemzeti útmutatás és szabályok kidolgozásánál.

A tagállamok útmutatója tovább pontosíthatja az élelmiszer-vállalkozók feladatait és felelősségeit azokon a területeken, amelyekre a nemzeti szabályok vonatkoznak, például a jogi felelősség tekintetében lásd még 4. Az élelmiszer-adományozás ösztönzésére az illetékes nemzeti hatóságok fontolóra vehetik pénzügyi ösztönzők bevezetését az élelmiszer-vállalkozóknak vö. A nemzeti élelmiszer-adományozási gyakorlatokra vonatkozó információk megosztásának elősegítése érdekében a Bizottság az élelmiszer-hulladék megelőzéséről szóló weboldalán közzéteszi az uniós tagállamokban meglévő iránymutatásokat   Ha az élelmiszer-higiéniáról szóló uniós szabályok   15 keretében sor kerül az élelmiszer-adományozáshoz kapcsolódó helyes gyakorlat nemzeti és uniós ágazati iránymutatásainak kidolgozására, és erről értesítést kap az Európai Bizottság, akkor ezek is megjelennek egy online nyilvántartásban   Az uniós élelmiszer-adományozási iránymutatások hatálya a tulajdonos által ingyen biztosított élelmiszerek élelmiszer-vállalkozók által történő hasznosítására és újraelosztására terjed ki.

Mit jelent az élelmiszer-újraelosztás? Az élelmiszer-újraelosztás folyamata azt jelenti, hogy az egyébként esetleg kárba vesző élelmiszer-felesleget hasznosítják, összegyűjtik és odaadják az embereknek, különösen a rászorulóknak. Emberi fogyasztásra szánt biztonságos és tápláló élelmiszer hasznosítása: olyan feldolgozott, félig feldolgozott vagy nyers élelmiszer átvétele — fizetség nélkül vagy ellenében — az élelmiszer-ellátó rendszer részét képező mezőgazdasági, állattenyésztési és halászati ellátási lánctól, amely egyébként kárba veszne vagy eldobásra kerülne.

Emberi fogyasztásra szánt biztonságos és tápláló élelmiszer újraelosztása: az átvett élelmiszer megfelelő biztonsági, minőségi és szabályozási keretek szerinti közvetlen vagy közvetítőkön keresztül — fizetség nélkül vagy ellenében — végzett tárolása vagy feldolgozása, majd élelmiszer-bevitelt célzó kiosztása az ahhoz hozzáférőknek.

A valamennyi uniós polgár — különösen a gyerekek — egészséges és kiegyensúlyozott étrendjének előmozdítását célzó, uniós és nemzeti szinten egyaránt zajló folyamatos erőfeszítések támogatásaként az élelmiszeripari termékek újraelosztásakor lehetőség szerint figyelembe kell venni a termékek hozzájárulását a kiegyensúlyozott étrendhez.

E tekintetben a táplálkozási iránymutatásokat kell útmutató dokumentumként használni. Az uniós élelmiszer-adományozási iránymutatások — miközben összhangban vannak az élelmiszer-újraelosztás FAO által javasolt meghatározásával — célja az olyankor érvényes uniós jogszabályi rendelkezések pontosítása, amikor a tulajdonos ingyenesen bocsátja rendelkezésre az élelmiszeripari termékeket.

Az élelmiszer-újraelosztás gyorsan változó szereplők, hálózatok és tevékenységek széles körét foglalja magában. Bár az élelmiszer-újraelosztás terén az élelmiszerbankok jelenti a fő és leggyakoribb partnereket, az adott uniós szabályok pl. Ez utóbbiak között lehetnek olyan nem nyereségorientált élelmiszer-újraelosztási tevékenységet végző szervezetek például szociális szupermarketek vagy éttermek is, ahol a végső kedvezményezett jelképes összegért cserébe kaphat élelmiszert vagy ételt.

Mit jelent az élelmiszer-felesleg? Élelmiszer-felesleg — beleértve az élelmiszeripari késztermékeket például friss húst, gyümölcsöt és zöldségetrészlegesen formázott termékeket vagy élelmiszer-összetevőket — különböző okok miatt az élelmiszer-termelés és a forgalmazási lánc bármelyik szakaszában jelentkezhet.

Az élelmiszer-felesleg újraelosztása akkor lehetséges, ha emberi fogyasztásra alkalmas és megfelel minden élelmiszer-biztonsági követelménynek   18amint azt az élelmiszer-biztonságról és a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló uniós szabályok, valamint a vonatkozó nemzeti szabályok előírják. Az élelmiszer-felesleg újraelosztását és az élelmiszer-adományozási tevékenységeket tehát az élelmiszer-ellátási lánc mindegyik szakaszában végezhetik az élelmiszer-vállalkozók.

Az élelmiszer-vállalkozók pl. Az uniós élelmiszer-adományozási iránymutatások az élelmiszer-ellátási lánc minden szakaszának szereplőit lefedik attól függetlenül, hogy adományozókról vagy átvevőkről van-e szó. Az élelmiszer-felesleg uniós újraelosztási hálózata egy különböző szereplőket és működési folyamatokat tartalmazó összetett rendszer. Olyan élelmiszer-vállalkozók, akik az élelmiszer-ellátási lánc minden szakaszából biztosíthatnak élelmiszer-felesleget, például az elsődleges termelési, élelmiszer-feldolgozási és -gyártási, kiskereskedelmi és egyéb forgalmazási, valamint az étkeztetési és vendéglátói ágazatokból.

Ezek azután ezt az élelmiszert különböző formában pl. Az általános élelmiszerjogi rendelet — ez rögzíti az uniós élelmiszerjog alapjául szolgáló jogszabályi keretet — nem vonatkozik a háztartásokban saját fogyasztásra szánt elsődleges élelmiszer-termelésre, sem a saját fogyasztásra szánt élelmiszerek feldolgozására, kezelésére vagy tárolására.

Ebből következően a közösségi vagy egyéb jótékonysági rendezvények — többek között a terményböngészési kezdeményezések — alkalmával ad hoc alapon élelmiszereket biztosító magánszemélyek, valamint a magánszemélyektől alkalmanként élelmiszert átvevő jótékonysági szervezetek ki vannak zárva az általános élelmiszerjogi rendeletből fakadó kötelezettségekből. Ettől függetlenül a tagállamok tovább pontosíthatják a nemzeti szabályokat vagy tanácsot adhatnak a célból, hogy a magánadományozók hozzájárulásait átvevő jótékonysági és közösségi élelmiszerszolgáltatók jobban megfeleljenek a biztonságos élelmiszerek követelményeinek.

Emellett az élelmiszer-higiéniára és az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó uniós szabályok csak azokra a vállalkozásokra vonatkoznak, amelyek koncepciója feltételezi a tevékenységek bizonyos folyamatosságát és bizonyos fokú szervezettséget. Ezért nem tartoznak az uniós élelmiszer-adományozási iránymutatások hatálya alá az olyan műveletek, mint az élelmiszerek magánszemélyek által végzett alkalmi kezelése, előkészítése, tárolása és felszolgálása különböző egyházi, iskolai vagy falunapi rendezvényeken.

Az illetékes nemzeti hatóságok további útmutatást adhatnak annak tisztázásához, hogy közösségi és jótékonysági célú élelmiszer-ellátás esetén szükség van-e az élelmiszer-higiéniai szabályok szerinti nyilvántartásba vételre   Az élelmiszer-újraelosztás elősegítése érdekében közvetítő szervezetek is nyújthatnak szolgáltatásokat, hogy segítsék az adományozók és átvevők kapcsolatfelvételét, valamint az elérhető élelmiszer-felesleg hozzáigazítását a potenciális kereslethez.

Információs és kommunikációs technológiai IKT hálózatok alkalmazásakor a platform vagy más digitális eszköz tulajdonosát arra ösztönzik, hogy hívja fel az élelmiszer adományozók és átvevők figyelmét — olyankor, ha ezek a szereplők élelmiszer-vállalkozók lásd: 3. Ilyen esetekben az uniós élelmiszer-adományozási iránymutatások vonatkoznak a tevékenységükre.

Az élelmiszer-felesleg újraelosztására az általános élelmiszerjogi rendelet vonatkozik. Az élelmiszer-felesleget átvevő — akár újraelosztási, akár jótékonysági — szervezetek élelmiszer-vállalkozásnak minősülnek az általános élelmiszerjogi rendelet alapján:. Az általános élelmiszerjogi rendelet Az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozók vállalkozásaik termelő, feldolgozó és forgalmazó tevékenységének minden szakaszában gondoskodnak arról, hogy az élelmiszerek vagy takarmányok megfeleljenek a tevékenységükre vonatkozó élelmiszerjog követelményeinek, és ellenőrzik e követelmények teljesülését.

A tagállamok betartatják az élelmiszerjogot, illetve felügyelik és ellenőrzik, hogy az élelmiszer- és takarmányipari vállalkozók a termelés, feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában eleget tesznek-e az élelmiszerjog követelményeinek. Ez az általános követelmény szorosan kapcsolódik az élelmiszerekre vonatkozó egyedi jogszabályokban rögzített egyéb kötelező előírásokhoz [például a veszélyelemzés és kritikus szabályozási pontok HACCP elveinek bevezetése az élelmiszer-higiénia terén].

Ezért az élelmiszer-vállalkozóké az elsődleges felelősség   28 az uniós és nemzeti élelmiszerjogban foglalt összes követelmény betartásáért a termelés, feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában az általuk ellenőrzött vállalkozásoknál vagy tevékenységnél az élelmiszer-ellátási láncban. Mivel az élelmiszer-vállalkozó a legalkalmasabb arra, hogy az élelmiszer-ellátást segítő és az általa forgalmazott élelmiszer biztonságosságát szavatoló, biztonságos rendszert működtessen, ezért az ő elsődleges felelőssége az élelmiszerjog és különösen az élelmiszer-biztonsági előírások betartásának biztosítása.

Az elsődleges felelősség és a jogi felelősség kölcsönhatását illetően lásd: 4. Az élelmiszerek előállításához és forgalmazásához kapcsolódó összes tevékenység tekintetében az élelmiszer-felesleg újraelosztását végző élelmiszer-vállalkozóknak eseti alapon kell felmérniük a megfelelő követelményeket és többek között azt biztosítaniuk, hogy ne kerüljön veszélybe az élelmiszer-biztonság és fogyasztók tájékoztatása. Az élelmiszer-felesleg kezelését és újraelosztását végző újraelosztó és jótékonysági szervezetek elsődleges felelősségének általános követelményéből fakadó kötelezettségek például a hűtött élelmiszerek megfelelő tárolásával kapcsolatban a hűtési lánc fenntartására vonatkozó, az uniós élelmiszer-higiéniai szabályokban rögzített követelmény és az élelmiszer-újraelosztás tilalma a fogyaszthatósági idő lejárta után, amint azt a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló uniós szabályok előírják az általános élelmiszerjogi rendeletben rögzített biztonsági követelmények kapcsán   Az élelmiszer-újraelosztásban részt vevő élelmiszer-vállalkozók kötelesek helyes higiéniai gyakorlatokat és önellenőrzési rendszert HACCP   30 alkalmazni.

Az ilyen önellenőrzési rendszerek — újraelosztási tevékenységekhez igazított — meghatározása segítheti az újraelosztási és a jótékonysági szervezeteket az üzemi kockázatok kezelésében és a követelmények betartásának ellenőrzésében; például a hidegen tárolási hőmérsékletek rögzítése és ellenőrzése útján.

Egy ilyen terv kialakításakor arányos, rugalmas megközelítéssel lehet számolni, a vonatkozó bizottsági közleményben foglaltak szerint   Élelmiszer-vállalkozókként az újraelosztási és a jótékonysági szervezetek azt is kötelesek ellenőrizni, hogy az általuk ellenőrzött tevékenységekhez teljesülnek-e az élelmiszerjog követelményei, és e tekintetben visszautasíthatják az adományként felkínált olyan termékeket, amelyek kockázatot jelenthetnek a végső fogyasztóra nézve pl.

Az újraelosztási és a jótékonysági szervezetek az élelmiszer-elosztási lánc minden szereplője tekintetében köteles különösen arról gondoskodni, hogy a forgalomba hozott élelmiszer biztonságos legyen és megfeleljen az általános élelmiszerjogi rendelet Az élelmiszer akkor nem biztonságos, ha: a az egészségre ártalmas; b emberi fogyasztásra alkalmatlan. Az általános élelmiszerjogi rendelet általános nyomonkövethetőségi követelményt is előír az uniós piacon forgalomba hozott összes élelmiszerre e követelmény további részletezéséhez lásd még: 3.

Az általános nyomonkövethetőségi követelmény teljesítéséhez az élelmiszer-felesleg újraelosztását végző szervezetek kötelesek nyilvántartást vezetni az általuk beszerzett élelmiszer forrásáról és — ha más vállalkozásoknak biztosítanak élelmiszert — arról is, hogy kinek osztották ki az élelmiszert vö. Amennyiben egy élelmiszer-vállalkozó úgy véli vagy okkal feltételezi, hogy egy élelmiszer, amelyet a vállalkozás behozott, előállított, feldolgozott, gyártott vagy forgalmazott, nem felel meg az élelmiszer-biztonsági követelményeknek, és a kérdéses élelmiszer már kikerült az élelmiszer-vállalkozó közvetlen ellenőrzése alól, az élelmiszer-vállalkozó haladéktalanul kezdeményezi az élelmiszer kivonását a piacról és erről tájékoztatja az illetékes hatóságot.

Ha a termék eljuthatott a fogyasztóhoz, a vállalkozó hatékony eszközökkel és pontosan tájékoztatja a fogyasztókat a piacról történő kivonás okáról, valamint szükség esetén — amennyiben egyéb intézkedések nem elegendőek a magas szintű egészségvédelem megvalósításához — vissza kell hívnia a fogyasztóhoz már leszállított terméket. Az élelmiszer-vállalkozó haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságokat, amennyiben úgy véli vagy okkal feltételezi, hogy az általa forgalomba hozott élelmiszer ártalmas lehet az egészségre.

A vállalkozó bejelenti az illetékes hatóságoknak a végső fogyasztót fenyegető veszély megelőzésére tett intézkedéseket, és nem akadályozhat meg senkit abban, hogy a tagállam jogrendszerével és joggyakorlatával összhangban együttműködjön az illetékes hatóságokkal, amennyiben ezzel megelőzhető, csökkenthető vagy megszüntethető egy élelmiszerrel kapcsolatos veszély. Az újraelosztási és a jótékonysági szervezetek tevékenységei.

Az adott szervezet tevékenységének jellege és működési modellje határozza meg azt, hogy milyen konkrét szabályok vonatkoznak rá az élelmiszer-biztonságról és a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló uniós szabályozási keretrendszerben. Fontos tehát eseti alapon figyelembe venni az élelmiszer-újraelosztással foglalkozó szervezetek által folytatott tevékenység típusát, mivel ettől függően eltérőek lehetnek a hatályos szabályok és a kapcsolódó kötelezettségek.

Az uniós élelmiszer-higiéniai szabályok alkalmazását, beleértve az állati eredetű élelmiszerekre vonatkozó egyedi intézkedéseket is, az 5. Az élelmiszer-felesleg újraelosztási célú válogatása. Nem biztonságos élelmiszerek nem hozhatók forgalomba. Egyes tagállamok és érdekelt felek pontosítást kértek a több darabból álló olyan termékek újraelosztását illetően, amelyeknél egyes darabok emberi fogyasztásra alkalmatlanok lehetnek.

Példák az ilyen termékekre: egy zsák narancs, ahol az egyik narancs penészes; többdarabos kiszerelésű joghurt, ahol megsérült az egyik joghurt zárófóliája; vagy egy doboz tojás, ahol törött az egyik tojás. Az uniós élelmiszer-biztonsági szabályok nem tiltják az élelmiszer-vállalkozó számára az újraelosztási célú válogatást.

Ezért egyes műveletek — például egy narancsos zsák felnyitása a romlott és az emberi fogyasztásra alkalmas gyümölcsök elkülönítése miatt, attól függetlenül, hogy ezt az adományozó pl. E kiértékelésnél a tényezők széles skálája vehető figyelembe, például: a termék típusa pl. Az általános élelmiszerjogi rendelet szerint az élelmiszerek nyomonkövethetőségének biztosítása az előállítás, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában az élelmiszer-vállalkozók egyik legfontosabb kötelezettsége azért, hogy védjék a fogyasztókat az élelmiszerlánchoz kapcsolódó minden kockázattal szemben, és gondoskodjanak az élelmiszer-biztonságról.

Amikor egy kockázat azonosítása miatt a piacról el kell távolítani egy élelmiszert, a nyomonkövethetőségi rendszerek biztosítják a folyamat időben és hatékonyságban megfelelő kezelését. Az élelmiszer-felesleg átvevői, vagyis az újraelosztási és a jótékonysági szervezetek, az összes élelmiszer-vállalkozóhoz hasonlóan szintén kötelesek az élelmiszer-ellátási lánc biztonságának szavatolásához szükséges nyomonkövethetőségi intézkedések bevezetésére.

Uniós szinten már egyedi szabályokat fektettek le az állati eredetű élelmiszerek   38valamint a csírák és a csírák előállítására szánt magvak   39 tekintetében, hogy a korábbi élelmiszer-biztonsági válságok kezelése során nyert tapasztalatok fényében biztosítható legyen a nyomonkövethetőségi követelmények helyes alkalmazása ezen élelmiszerekre. A nyomonkövethetőségi követelmények gyakorlati megvalósítására vonatkozóan is tartalmaz további információkat egy útmutató dokumentum, hogy minden szereplő támogatást kapjon az általános élelmiszerjogi rendelethez kapcsolódó kötelezettségek teljesítéséhez   Ez az útmutató előírja például, hogy a A nyilvántartások vezetésének minimális időtartamát illetően az útmutató előírja, hogy a gyártás vagy átadás dátumától számított 5 éves időszakra van szükség a rendelet célkitűzéseinek teljesítéséhez.

Mivel az élelmiszer-újraelosztás az élelmiszer-értéklánc végén történik és mivel az újraelosztási és jótékonysági szervezetek rendszerint nem tárolják sokáig az élelmiszert, a Bizottság úgy véli, hogy egy 2—5 éves tájékoztató jellegű nyilvántartási időszak megfelelő lenne.

Az élelmiszer-újraelosztás tekintetében az Európai Bizottság ben pontosította a nyomonkövethetőségi követelményeket   Általánosságban az élelmiszerlánc minden vállalkozója köteles nyilvántartani az általa kapott termékek szállítóit egy lépés hátra és a termékek kedvezményezettjeit egy lépés előre.

Nincs szükség azonban a kedvezményezettek nyilvántartására, ha az élelmiszer kiosztása a végső fogyasztó számára történik. Az újraelosztó és a jótékonysági szervezetek nyomonkövethetőségi kötelezettségei eltérőek. Míg az újraelosztó szervezetek kötelesek nyilvántartást vezetni mind a termékek szállítóiról vagyis az általuk kapott termékek szállítóirólmind azokról a szervezetekről, amelyek felé élelmiszer-újraelosztást végeznek, addig az élelmiszert a végső fogyasztónak átadó jótékonysági szervezeteknek csak az általuk kapott termékek szállítóiról kell nyilvántartást vezetniük.