Evangelikus utmutato 2017


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 707438063
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 12,19

MAGYARÁZAT:Evangelikus utmutato 2017

Olvassuk minden nap a Bibliát! Jézus Krisztus mondja: Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas! Lk 6, Sőt inkább nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben; teljesítsd hát azt! BÖJT 2. Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Róm 5,8. Emlékezz meg, URam, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak!

Zsolt 25,6. Napi ige — evangelikus. Napi ige — Facebook-on. A Böjti sorozat alkalmai az alábbi képre kattintva nézhetőek vissza:. Az online közvetítések az istentisztelet kezdete előtti Az eddig közvetített online igehirdetéseket az Archívum menüpont alatt lehet újra megnézni. A bejelentett keresztelőket, esküvőket lehetőleg családi körben, korlátozott létszámmal megtartjuk.

Az időpontokat az illetékes lelkésszel, kérjük előre egyeztetni. A Lelkészi hivatalban ügyeletet tartunk, hétköznap 9 00 -től 17 00 óráig minden ügyintézés zavartalanul folyikígy az egyházfenntartói járulék, pénzadomány is befizethető. A rendkívül nehéz és egyre súlyosabbá váló járványhelyzetben a Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsának tagjai újabb pásztorlevélben fordultak a gyülekezetekhez. A pásztorlevelet teljes terjedelmében az alábbiakban közöljük:.

Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerület. Evangélikus élet. Skip to content. Kövessen minket. Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! A es év igéje. Február hónap igéje. A hét igéi. Róm 5,8 Emlékezz meg, URam, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak!

A nap igéje. Böjti sorozat. Online igehirdetések. A Lelkészi Hivatal nyitvatartása. Budapest-Győr, Fabiny Tamás elnök-püspök, Kondor Péter püspökSzemerei János püspök A rendkívül nehéz és egyre súlyosabbá váló járványhelyzetben a Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsának tagjai újabb pásztorlevélben fordultak a gyülekezetekhez.

Link ajánló. Copyright © Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség.

Szólj be a papnak! Annak, aki előtt már nyelvünk is szalutál? Igen, a tisztelendő atya maga kéri. Méghozzá provokatívan, ha lehet. Abból sülhetnek ki mélyre nyúló, messzire vivő, lélektápláló beszélgetések a Bakelit klubban vagy a Campus Fesztiválon. Én ez utóbbin sétáltam bele a különböző felekezetekhez tartozó hívőkből, lelkészekből, papokból álló társaságba, amelynek a természetessége volt a legfeltűnőbb.

Helyet szorítottak a padon, sörrel-vízzel kínáltak, nem rekesztettek ki a poénokból, perceken belül nevettem én is. Nem is akartak tőlem többet. Talán nem is lehet ettől többet adni, minthogy otthon és biztonságban érezzem magam. Jót akarni — talán ez a keresztény értékek vezérfonala? Hogyan indult és te hogyan kerültél bele képbe? Volt pár fiatalember, akit érdekelt, milyen válaszokat ad az egyház és bátorítottak minket, lelkészeket, papokat arra, hogy kilépjünk a jól megszokott elefántcsonttornyunkból, a templomokból.

Én a korábbi tokaj-hegyaljai szolgálatom során is formabontó alkalmaknak adtam helyet, teret. Azt gondoltam, ha az emberek nem jönnek oda, ahol vagyunk, menjünk oda mi hozzájuk. Ha bezárkózunk és várjuk a hívőket, akkor számolnunk kell azzal, hogy a társadalom elöregedése miatt egyszer nem lesz kinek prédikálnunk. Számtalan kérdése van az embereknek. Van, amit sem a Bakelitben, sem itt nem mernek feltenni. Nyilván érkeznek illuminált állapotban is se füle, se farka kérdésekkel.

De olyanok is, akik akár több tíz éve ülnek a templomok padsoraiban. Szerintem, ha itt meglátnak bennünket, az olyanfajta bizonyságtétel, aminek nagyobb ereje lehet, mint ha egy lelkész a templomban vagy a hívein keresztül elér egy bizonyos embertömeget. Ennek a sátornak bizonyító ereje van, hogy élnek keresztény értékrend szerint, Jézust követve fiatalok, és jól érzik magukat.

Mit mondasz a fiataloknak, szerinted mitől az? Ugyanúgy használják a közösségi médiát, vagy éppen isznak egy sört. De az életüknek van egy kánonja, olyan vezérelve, amit az egyházban kaptak, láttak meg, és igyekeznek ezt a mindennapjaikban alkalmazni, ennek megfelelően élni ebben a világban.

A fesztiválon is kitűnik, ami a világot ma jellemzi: sokan felveszik a legjobb ruhájukat, kiköltekeznek, mutatnak egy hamis képet, aztán lehet, hogy hó végén kenyérre sincs pénzük. Az egykori esperesem mondta, hogy a világnak nagyon jó a kirakata, de az áruja hagy némi kívánnivalót maga után. Az egyháznál pedig épp fordított a helyzet.

A kirakat sokszor elég gyéren van berendezve, de a tartalom, az, amit hordoz, amit képvisel, a legdrágább kincs a világon. Arra kellene rámutatni, hogy nekünk értékes portékánk van, amit szeretnénk átnyújtani. Ez nem azt jelenti, hogy a célunk az volna: az emberek azonnal legyenek egyháztagok. Nem elvárásokkal jövünk ide. Lehet, hogy az itt járt fiatalok csak egy jó élménnyel mennek tovább, hogy befogadó közösségben voltak, és a tapasztalással, hogy a keresztények, a lelkészek nem különböznek tőlük.

Az egyház felkínálja a javakat, amelyek nem a sajátjai, hanem Istentől származnak, csak át tudja adni azokat. A hit így keretek nélkül való, innen-onnan hallott információkból kreálok egy nekem tetsző vallást, amiben van egy kicsi ezotéria, egy kis reinkarnáció, egy kis misztika, és némi filozófia. A keretek azonban kapaszkodók is.

Egyszer egy érdekes misén vettem részt, egy mozgássérült görögkatolikus pap tartotta. A mondanivalója megragadott. Arról beszélt, hogy amikor egy építkezéshez sódert hoznak, nejlont terítenek le, vagy keretet csinálnak neki, s oda borítják le. Ha nem így tennének, a szél, az eső egybemosná a talajjal, így az egész egy masszává válna, eltűnne a sóder. Valahogy így van az egyházzal. Kétezer éve megvan a maga tanítása, ami a Szentíráson alapul. Ezt igyekszünk a zsinórmértékünknek tartani.

Ez az embereknek hosszú időn keresztül kitartó kapaszkodót ad. Mint azoknak az időseknek, akikkel korábban rendszeresen találkoztam. Az egyik idősek otthonába jártam istentiszteletet tartani úgy, hogy egy evangélikus lakó sem volt. Az ott élőknek teljesen mindegy volt, hogy milyen vallású pap misézik, hétről hétre jöttek. Átéltek egy vagy két világháborút, elvesztették az egészségüket, esetleg párjukat, csecsemőkorú gyermeküket, akár lehetett feleslegesség-érzetük, s a vallásgyakorlás igazi kapaszkodót jelentett nekik.

Nem megkötözni akarjuk az embereket, csak rámutatni a keresztény értékekre, s arra, amit a Bibliából megértettünk. Papja is válogatja, nem mindenki nyitott, van, aki ki nem tenné ki a lábát a templomból. Nem kell tolakodónak lennie az egyháznak, de szeretnék lehetőséget biztosítani annak, akinek kérdése van és keresi rá a válaszokat. Melyek azok, amelyeket minden felekezetnek kötelessége közvetíteni?

E hármas legyen bennünk. Továbbá hűség a házasságban, barátságban. Szelídség, a másik ember elfogadása, segítése. Méghozzá őszinte. Kierkegaard mondta, hogy nem mindegy, miért nem ölsz embert. Azért, mert tiszteled benne Isten teremtményét, vagy mert tartasz a börtönbüntetéstől.

Ma az értékválság idejét éljük, lelki böjt van. A testünket igyekszünk jóllakatni, de a bennünk lévőre kevés időt, figyelmet fordítunk. Pedig Isten szeretetének a mindennapokban való felfedezésével táplálható a lélek. De sok esetben akkor tapasztaljuk meg a megtartó kegyelmét, amikor úgy érezzük, hogy eljutottunk a saját teljesítőképességünk határáig. Amikor érezzük a végességünk, azt, hogy valami már nem rajtunk múlik.

Akár egy vizsgaidőszakban is megélhetjük ezt. Amikor elveszítettem az édesapámat, a hitemben találtam vigaszt, ez megtartó erővel bírt. A párválasztásnál is fontos volt, hogy Isten elé tudtam vinni a kérdéseim, elmélyülten, imádságban. Sokszor az ember magával sem őszinte.

Eltereli a felvetődő gondolatokat, önmagát ámítja. A papnak hazudhat, de Istennek nem. Őszinte imádságból erőt, bátorságot lehet meríteni. Nekem is vannak kudarcélményeim, amikor egy szerintem nagyon színvonalas programot szervezek, és nem jön el rá senki, de a fordítottja is igaz: három visszajelzés érkezik egy alkalomra, s kérdezik a szervezőtársak, hogy hány főre készüljenek a vendéglátással, én pedig bizakodva rávágom, hogy ötvenre, és még ennél is többen érkeznek.

Vagy a tegnapi pódiumbeszélgetésen is volt egy nagyon jó: Ha felújítják a templomot ötvenmillió forintból, akkor miért hagyják, hogy a hívek mellette lévő lakásai lepukkantan álljanak ott. Az egyház karitatív tevékenységét kérdőjelezték meg. Nem ismerik azt, pedig van. Kérdezték, hogy a perselypénz a papé lesz-e; mennyit keres egy lelkész; mit csinál a vasárnapi misén kívül.

Nem tudják, hogy hittant tart, családokat látogat, keresztel, esket, temet és különböző programokat szervez a gyülekezeti tagok részére. Sok általános tévedés van a köztudatban, hogy az egyház egy Krőzus, ahol élén áll pénz és az utolsó bankókat akarják kikönyörögni a hívek zsebéből, miközben ezeket nyilvánvalóan arra fordítják, hogy az egyház infrastruktúráját fenntartsák, meglegyenek a személyi feltételek, például hittanárt tudjanak alkalmazni.

Ezt sokszor nem látják, de pont azért, mert eddig nagyon bezárkózott az egyház. A szexualitás témaköre is mindig feljön, érdekli őket, hogy mit képvisel az egyház a házasság előtti szex kapcsán. A szentségekkel élésről is érdeklődnek, arról, hogyan lehet valaki keresztszülő, és mit is jelent ez pontosan. Örülök, ha ezeket megkérdezik.

Legyenek provokatívak! Volt olyan kérdés, amin én is megdöbbentem, de nem a tartalom miatt, hanem a tálalás okán. Érezhető volt, hogy dacból, dühből jön, de azért igyekeztem válaszolni a felekezetem értékei és a saját élményeim alapján. Ez nem könnyű, de ha az ember nem vállalja fel, hogyan lehetne hiteles? Vannak irreális elvárások a papokkal szemben, de én nem gondolom, hogy nekünk szentnek, pláne szenteskedőnek kellene lennünk.

Emberek vagyunk, hibákkal, tévedésekkel. Megint csak a gyerekek példáján döbbenek rá arra, hogy a nemet tanulják meg a leghamarabb mondani, tehát bennünk van az engedetlenségre való hajlam. Tényleg csak akkor veszi észre valaki, hogy rossz úton jár, ha fizikális vagy lelki sérülés a vége. A gyereknek mondhatom, hogy ne menj oda, megsütöd magad, biztosan mindenki kipróbálja, hozzáér, mert úgy véli, a másik nem jól tudja.

Bizonyos értelemben ilyen az Isten és az ember kapcsolata is. Ő adott használati utasítást erre a világra: szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be ezt a Földet, hajtsátok uralmatok alá…, és arról a két fáról ne egyetek. Vagy vegyük csak a Tízparancsolatot, s azon belül a Ne lopj! Talán nem loptunk autót, pénzt, tárgyat, de a Légy jó mindhaláligban Gyéres tanár úr felhívja a figyelmet, hogy az is tolvaj, aki mások bizalmát meglopja. Vagy épp a késők, akik mások idejét rabolják, ilyesmivel biztosan gyakorta szegjük meg a parancsolatokat.

Nemrég olvastam egy teológus írását, aki szerint, ha Jézus ma élne közöttünk, nem feszítenék keresztre, de bizonyosan elmegyógyintézetbe zárnák. Legfeljebb nem köztörvényes bűnözőként megfeszítve, de ez a világ is kivetné magából, mert nem tud mit kezdeni vele. Az isteni logika és az emberi logika nem ugyanazt diktálja. Isten kegyelme kell ahhoz, hogy rádöbbenhessek, mennyire képmutató az ítélkezésem, hogy minden törekvésem ellenére előítéletes vagyok egy-egy szituációban.

Például tegnap az Alvin és a Mókusok zenekar frontemberével beszélgettem.