Kezikonyv a haccp rendszer kialakitasahoz elelmiszer forgalmazok reszere


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 216230277
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 15,23

MAGYARÁZAT:Kezikonyv a haccp rendszer kialakitasahoz elelmiszer forgalmazok reszere

Telefon: Fax: Az Európai Füzetek sorozat letölthetô formátumban megtalálható a honlapon. Lektor: Berényi Andrea Kézirat lezárva: szeptember 8. Az élelmiszer-elôállítás az ember megjelenésével egyidôs. A kezdetekben gyûjtögetô életmódot folytató emberek is megkísérelték megôrizni a bôségesebb idôszakokban fellelhetô táplálékfelesleget a szûkösebb idôkre.

E tevékenységüknek a rendelkezésre álló élelmiszer mennyisége, valamint eltarthatósága szabott határt. A tartósítási módok szárítás, füstölés, sózás elterjedésével lehetôvé vált, hogy a saját szükségletet meghaladó mennyiséget használati tárgyakra cseréljék. Ekkor már felmerült a kezdetleges minôségszabályozás kérdése is: az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban például az elsô törvényalkotók rendelkeztek arra vonatkozóan, hogy a forgalomba kerülô gabona milyen minôségû legyen nem lehetett dohos, penészes.

De akár a Bibliát is példaként hozhatjuk fel, hiszen Mózes könyve ugyancsak foglalkozik az élelmiszerek minôségével, illetve a tiltott élelmiszerek felsorolásával megalkotta az elsô úgynevezett negatív listát. Az egyik legkorábbi európai példa az úgynevezett német tisztasági törvény, amely már a XIV.

E szerint sör az az ital, amelyet árpamaláta, komló és élesztô felhasználásával, forrásvízbôl erjesztés útján állítanak elô. Ennél pontosabb, egyértelmûbb meghatározást azóta sem alkottak e termékkörre, és e rendelkezés az idôk próbáját is kiállta, hiszen a mai napig érvényes Németországban.

Napjainkban az élelmiszer-elôállítás és -forgalmazás, valamint ezek ellenôrzésének jogi szabályozása speciális és ugyanakkor általános. Általános, hiszen a fogyasztóvédelmet, továbbá az általános termékbiztonságot és termékfelelôsséget szabályozó rendelkezések az élelmiszerekre is vonatkoznak. Ezzel párhuzamosan mivel e termékek jellege alapvetôen és nagymértékben eltér az iparcikkekétôl vagy a szolgáltatásokétól önálló, csak az élelmiszerekre vonatkozó jogszabályok rendezik az elôállítás és a forgalmazás területét.

Füzetünkben arról olvashatnak, hogy minként valósul ez meg az Európai Unióban. A hazai szabályozás rövid története Magyarországon az elsô törvényi szabályozás a XIV. A magyar legendárium egyik legelsô emléke a fogyasztóvédelemrôl Mátyás király rendelkezése a bor kimérésére használt itczék ûrtartalmáról.

Emellett már ekkor rendkívül szigorú céhelôírások vonatkoztak az alapvetô élelmiszer-elôállításra. Az as évek végéig az élelmiszerekkel kapcsolatos jogi szabályozás csak eseti volt, és részterületekre terjedt ki. Az elsô átfogó rendelkezés az évben kiadott bortörvény volt, amelyben a borkészítés teljes vertikumát szabályozták.

Ezzel párhuzamosan az élelmiszerek egy-egy körét definiálták, és a törvény szigorával léptek fel a hamisítókkal szemben. Ez részint a belföldi fogyasztóvédelmet, részint a hungaricumok nemzetközi hírnevének védelmét szolgálta. Jellemzô példa volt erre a búza, a pirospaprika, a tej és a tejkészítmények, a méztermékek elôállításának és forgalmazásának egyedi szabályozása. A XIX. A szabványokban minden lényeges és sokszor lényegtelen kérdést kötelezô érvénnyel szabályoztak.

Így fordulhatott elô, hogy a nagy helyi hagyományokkal rendelkezô termelôk belföldi fogyasztásra ugyanolyan átlagos terméket állítottak elô, mint az újonnan alapított, tömegtermék kibocsátására létesített üzemek. A termelés, valamint a külkereskedelem után bekövetkezett fokozatos liberalizációja halaszthatatlanná tette az élelmiszerelôállítás és -forgalmazás keretjellegû szabályozását, amely lehetôséget adott a ter- 2.

Ennek szellemében ban alkotta meg a magyar parlament az elsô átfogó élelmiszertörvényt. Az azóta felgyorsult technikai fejlôdés, valamint nyitásunk az Európai Unió felé az évben szükségessé tett egy új élelmiszertörvény megfogalmazását, amely egyben az elsô lépések egyike volt az uniós jogharmonizáció folyamatában. Az élelmiszer fogalma Egyes esetekben nehéz meghatározni azt, hogy mi az élelmiszer.

Egy egyszerû példával élve: a köménymag a magyar konyha kedvelt fûszernövénye. Kettôs funkciója ismert, lehet fûszernövény, illetve gyógynövény is, tehát forgalomba hozatalát tekintve másmás elôírások vonatkoznak rá. Fûszerként minden, az élelmiszerekre vonatkozó elôírást meg kell tartani, amennyiben viszont gyógynövényként kívánják forgalmazni, úgy a gyógynövényekre vonatkozó kötelezettségek az irányadók. A közelmúltban elterjedt egészséges táplálkozási szokások számos olyan új termék kifejlesztését eredményezték, amelyek nem vethetôk össze a hagyományos élelmiszerekkel, hiszen sem megjelenésükben például tabletta, kapszulasem hatóanyag-tartalmukban nem azonosak a hagyományos élelmiszerekkel.

Ezeket a dilemmákat hivatott megoldani az élelmiszerekrôl szóló évi XC. Élelmiszer: minden olyan növényi, állati beleértve a mikroorganizmusokat is vagy ásványi eredetû anyag, amely változatlan, elôkészített vagy feldolgozott állapotban emberi fogyasztásra alkalmas. Nem minôsül élelmiszernek a gyógyszer, a gyógyszernek nem minôsülô gyógyhatású anyag és készítmény, a gyógytápszer, az anyatejet pótló tápszer, a gyógyvíz, továbbá a nem csomagolt ivóvíz és ásványvíz.

Gyógyszernek nem minôsülô gyógyhatású anyagok és készítmények: azok a természetes eredetû anyagokat tartalmazó készítmények, amelyek kedvezô biológiai hatással rendelkeznek, orvosi elôírás nélkül is alkalmazhatók, és amelyek elôírásszerû használat esetén egészségi ártalmat nem okoznak.

Az OGYI határozza meg továbbá, hogy a gyógytermék kereskedelmi forgalom- 3. Gyógynövények: azok a termékek, amelyek a Magyar Gyógyszerkönyvben és külön jogszabályokban gyógynövényként, illetve drogként szerepelnek. Illóolajok: azok a növénybôl nyert, vagy mesterséges úton elôállított, kellemes szagú folyadékok vagy szilárd anyagok, amelyek szobahômérsékleten maradék nélkül elillannak.

Élelmiszer adalékanyagok: minden olyan természetes vagy mesterséges anyag tekintet nélkül arra, hogy vane tápértéke vagy sem, amelyet élelmiszerként önmagában általában nem fogyasztanak, alapanyagként nem használnak, hanem az élelmiszerhez az elôkészítés, a kezelés, a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás vagy a tárolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezôen befolyásolja.

Hozzáadása azt eredményezi vagy eredményezheti, hogy önmaga vagy származéka az élelmiszer összetevôjévé válik. A magyar élelmiszerexport egy-egy speciális magyar hungaricum tekintetében rendkívül hosszú idôre tekint vissza. Már a XVI. A tokaji borral azonos hírnevet szerzett magának a késôbbiekben a magyar búza, vagy a legkorszerûbb malomtechnológiával elôállított liszt.

A magyar specialitások száma a késôbbiekben is folyamatosan nôtt. Mára az EU-tagországokban szinte minden nagyobb élelmiszerüzletben találkozhatunk a magyar fûszerpaprikával, a tokaji borral, a szárazkolbászszal, a nemes penésszel érlelt téliszalámival, az akácmézzel vagy a barackpálinkával. A mai magyar élelmiszerexport döntô hányada az uniós tagállamokba és az Egyesült Államokba irányul.

Ez alapvetô és spe- 4. Mind az alapanyag-termelés, mind az élelmiszer-elôállítás során olyan eljárásokat kellett alkalmazniuk, amelyek megfelelnek az Egyesült Államok, illetôleg az Európai Unió elôírásainak. Mindebbôl következik, hogy a magyar élelmiszergazdaság fokozatosan átvette azok szabályozórendszerét.

A hazai élelmiszer-elôállítás és -forgalmazás jogszabályainak módosítása az uniós szabályozáshoz történô folyamatos közelítést és harmonizációt célozta meg. Az elmúlt években több száz közösségi irányelv épült be a hazai jogrendbe. Ez a folyamat ma is tart, így a csatlakozásunk idôpontjára a hazai élelmiszerjog teljes mértékben harmonizált lesz a közösségivel.

Élelmiszerbiztonság az Európai Unióban A nyolcvanas-kilencvenes években lezajlott, élelmiszer eredetû járványok ráirányították a figyelmet arra, hogy még azokban az országokban is tömegesen elôfordulhatnak élelmiszer eredetû megbetegedések, ahol a higiénia színvonala igen magas. Az élelmiszerek fogyasztásával összefüggô betegségekrôl a szakmai szervezetek ugyan közölnek bizonyos adatokat, a statisztikák azonban csak a jéghegy csúcsát mutatják, ugyanis az eseteknek csak kis százaléka kerül nyilvánosságra.

Az élelmiszer közvetítésével kialakuló, vagy magától az élelmiszertôl eredô megbetegedések száma az elmúlt években növekedett. Az ebben szerepet játszó tényezôk a következôk lehetnek: a hagyományos kórokozók megváltozása; új kórformák és kórokozók megjelenése; élelmiszer- takarmány-elôállítási és állattartási technológiák változása; a lakosság immunállapotának kedvezôtlen változása; fokozódó környezetszennyezôdés; a turizmus és a nemzetközi élelmiszerkereskedelem növekedése.

A biztonságos élelmiszer Az élelmiszer eredetû megbetegedések elkerülése, illetve elôfordulásuk minimálisra csökkentése érdekében biztonságos és jó minôségû élelmiszerekre van szükség. Ez annyit jelent, hogy a termelés, az elôállítás és a forgalmazás teljes folyamatában biztosítani szükséges, hogy az élelmiszer ne veszélyeztesse a fogyasztó egészségét, ha azt a rendeltetési célnak megfelelôen fogyasztja 1. Élelmiszerbiztonság a farmtól az asztalig 2. Az élelmiszerbiztonság intézményi háttere az Európai Unióban A korábbi idôszakban az Európai Unióban az élelmiszerekkel kapcsolatos jogi szabályozást és a tagállamok közötti koordinációt az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Fôigazgatóság Health and Consumer Protection Directorate General látta el.

Az Európai Bizottság meghagyva a fôigazgatóság hatáskörét új szervezet, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság felállítását határozta el, amelynek feladata a tagországok élelmiszerbiztonsági tevékenységének összefogása, a kockázatelemzés bevezetése és a legújabb tudományos eredmények alkalmazása az élelmiszerlánc valamennyi fázisában.

Ez része annak az alapvetô európai célkitûzésnek, miszerint az élelmiszerbiztonsági politikának integráltnak és átfogónak kell lennie. Ezzel párhuzamosan a Bizottság arra is javaslatot tett, hogy a tagállamok hozzák létre a nemzeti hivatalokat. Hazánk a tagfelvételi kérelem benyújtásakor kötelezettséget vállalt a közösségi joganyag átvételére és alkalmazására.

Ez nem csupán a jogszabályok harmonizációját jelenti, hanem a végrehajtás és az ellenôrzés érdekében olyan hatékony intézményrendszer kiépítését és mûködtetését is, amely az élelmiszerbiztonság területén is egységes, megfelelôen koordinált rendszer kialakítását követeli meg. Az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos hazai tennivalók 1. Az élelmiszerellenôrzés hazai intézményrendszere Az élelmiszerellenôrzés rendjét az élelmiszerekrôl szóló évi XC.

E szerint a megyei fôvárosi állat-egészségügyi és élelmiszerellenôrzô állomások ellenôrzik az élelmiszer-elôállítás a borok, borpárlatok és a borászati termékek kivételével állat-egészségügyi, minôségügyi és élelmiszer-higiéniai elôírásainak betartását a belföldi közfogyasztásra kerülô élelmiszer, az exportértékesítés céljára elôállított élelmiszer, továbbá a friss fogyasztásra szánt gyümölcs és zöldség vonatkozásában.

Ezeken túlmenôen az élelmiszer-elôállító hely mûködési engedélyének kiadása, valamint a hazai élelmiszerek gyártmánylapjainak engedélyezése, vagy azok nyilvántartásba vétele is az állomások feladatát képezi. Az állomások tevékenysége alapvetôen a felhasznált alapanyagok, a gyártási folyamatok ellenôrzésére terjed ki. A felügyeleti tárca a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a továbbiakban: az ÁNTSZ illetékes intézete ellenôrzi az élelmiszer-elôállítás és -forgalmazás, a vendéglátás és közétkeztetés közegészségügyi szabályainak érvényesülését, továbbá az import élelmiszer-nyersanyagok és élelmiszerek közegészségügyi megfelelôségét. Az ÁNTSZ illetékes intézete mint szakhatóság közremûködik az élelmiszer-elôállító hely mûködési engedélyének élelmiszer-higiéniai véleményezésében.

A felügyeleti tárca az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium. A Fogyasztóvédelmi Fôfelügyelôség FVF és a megyei fôvárosi felügyelôségek a forgalmazás során azt ellenôrzik, hogy a hazai elôállítású és import élelmiszerek minôsége, valamint a forgalmazás feltételei megfelelnek-e a jogszabályokban elôírt követelményeknek. Az illetékes megyei fôvárosi felügyelôség fogyasztóvédelmi szempontból, indokolt esetben az illetékes állomással, valamint az ÁNTSZ illetékes intézetével együtt jelen lehet az élelmiszer-elôállítás helyén az ellenôrzésnél.

A felügyeleti tárca a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Az élelmiszerbiztonság helye az élelmiszerellenôrzésben Bár az utóbbi idôben az unióban és hazánkban is mind jobban kiemelt jelentôségûvé vált az élelmiszerbiztonság, az a minôségtôl nem választható el, azzal közös egységet alkot. A korábbi hatósági ellenôrzések jellemzôen a késztermék vizsgálatára szorítkoztak. Abban az esetben, ha veszélyes vagy nem megfelelô minôségû élelmiszer került forgalomba, az ellenôrzés már csak annak kivonásáról tudott intézkedni.

Ez a szemlélet a minôségbiztosítási rendszerek bevezetésével és alkalmazásával megváltozik. Biztonság Fogyasztóvédelem 2. Prioritás az élelmiszerbiztonságnak Az élelmiszerekkel kapcsolatos veszélyforrások négy csoportba sorolhatók: Mikrobiológiai: mikrobajelenlét; mikrobaszaporodás; mikrobafertôzés; mikrobatúlélés; mikotoxinok. Biológiai: rovarok; rágcsálók.

Kémiai: takarítószer-maradvány; nehézfémek például arzén ; szerves mérgezô anyagok például lindán, benzpirén stb. Fizikai: fém; üveg; mûanyag; gumi; homok. A Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos kérdésekben szakmai döntés-elôkészítô, véleményezô, javaslattevô, információs, koordináló, az élelmiszerbiztonság területén az Európai Unióval kapcsolattartást végzô szervezet. A következô feladatok ellátásában várható a hivatal prioritása a teljesség igénye nélkül : 9.

A fogyasztóvédelem helye és szerepe a hazai élelmiszerbiztonsági ellenôrzésekben A fogyasztóvédelmi szervezetek feladata kettôs: a kereskedelmi és termékellenôrzéseken kívül ide tartozik a lakosság oktatása, valamint a figyelemfelhívás az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos teendôkre. Tekintettel arra, hogy az élelmiszer tömegtermeléssel elôállított termék, esetenként nem megfelelô termék is forgalomba kerülhet.

Ezért továbbra is szükséges és elengedhetetlen a disztribúció területén kis- és nagykereskedelem az FVF és a megyei felügyelôségek által folyamatosan végzett ellenôrzés és termékvizsgálat. Ez utóbbinak ki kell terjednie a termék komplex vizsgálatára, amely magában foglalja a klasszikus minôség- és termékbiztonsági vizsgálatokat is.

Ezt teszi szükségessé az a tény is, hogy a gyártás és a forgalmazás közötti láncban is bekövetkezhetnek olyan események, amelyek kedvezôtlenül befolyásolják az élelmiszerek tulajdonságát, minôségét, biztonságosságát és eredeti állapotát. Mindezek alapján rendkívül fontos a piac-felügyeleti ellenôrzés a fogyasztók élete, egészsége és biztonsága szempontjából.

Ezért is nevesíti a fogyasztóvédelmi törvény Ezt a feladatot az FVF és az irányítása alatt álló felügyelôségek független, intézkedésre jogosult hatóságként végzik, követve azt az elvet, amelyet az Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Fôigazgatósága fogalmaz meg: a fogyasztóvédelem prioritást élvez.

Magyarországnak az Európai Unióhoz történő Ennek megfelelően a jövőben az élelmiszer kis- és középvállalkozásoknak rendszerbe foglalt és dokumentált, a jó élelmiszer-higiéniai gyakorlatnak megfelelő élelmiszer-biztonsági előírások szerint kell tevékenykedniük. Ezen célok megvalósítása valamennyiünk érdeke is, ezért adott megbízást a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium e kézikönyv megírására, amelynek célja, hogy segítsen, és alapot nyújtson a szakemberek számára az ilyen irányú kötelezettség teljesítéséhez.

A kézikönyv olyan szakértők együttműködése alapján született, akik széleskörű tájékozottsággal rendelkeznek a minőségbiztosítási rendszerépítés és az élelmiszerforgalmazás területén egyaránt. A kézikönyv tartalmazza mindazokat az ismereteket, amelyek a rendszerépítéshez nélkülözhetetlenek, de teszi azt úgy, hogy az uniós elvárásokat a gyakorlatban alkalmazható módon adaptálja az élelmiszerforgalmazásra.

Ahogy az ország, úgy a szakma sem térhet ki a kor kihívásai elől. Tekintsék hát e feladatot eszköznek a kereskedelmi szakma védelméreőrizve, továbbépítve eddig is méltó hírnevét. A GKM bízik abban, hogy e kézikönyv hatékony segítséget nyújt valamennyi élelmiszerforgalmazó vállalkozásnak, így az élelmiszer kis- és középvállalkozásoknak is.

Darvas Olga közegészségtan-járványtan szakorvos közegészségügyi-járványügyi laboratóriumi vizsgálatok szakorvos egészségügyi szakértő. Lektorálta: Szeitzné dr. A kézikönyv letölthető az alábbiakban, illetve nyomtatott formában térítésmentesen átvehető a PBKIK ügyfélszolgálatain. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kiemelt fontosságúnak ítéli az élelmiszerkereskedelem nemzetgazdaságban elfoglalt helyét és szerepét. Ezen belül is a legfontosabb célkitűzések között szerepel az élelmiszerforgalmazó kis- és középvállalkozások működőképességének fenntartása, esélyegyenlőségének javítása.

Szerzői munkacsoport tagjai: dr. Darvas Olga közegészségtan-járványtan szakorvos közegészségügyi-járványügyi laboratóriumi vizsgálatok szakorvos egészségügyi szakértő Gyaraky Zoltán élelmiszeripari mérnök minőségügyi szakmérnök dr. Tóth Nóra élelmiszer-higiénikus állatorvos dr. Vörös József közegészségtan-járványtan szakorvos egészségügyi szakértő Lektorálta: Szeitzné dr.