Utmutato tantargyi bizottsagok munkajahoz 2017


PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 811510176
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 13,13

MAGYARÁZAT:Utmutato tantargyi bizottsagok munkajahoz 2017

A standardizálás és ennek menedzselése a ös magyar érettségi reform meghatározó eleme. A különböző gazdasági és társadalmi folyamatok leírásakor és értékelésekor megfigyelhetjük, hogy egyre szélesebb körben pontosan leírt algoritmusok szigorú megtartása mellett mennek végbe — gondolhatunk itt a különböző élelmiszerbiztonsággal kapcsolatosaktól a hulladékkezelésre vonatkozókon át akár a közlekedési standardokra is.

Talán a minőségpolitikának a gazdaságból a szolgáltatói szférába diffundálásához hasonlatosan, mindenestre a standardok feltűnése az oktatásban is megfigyelhető. A folyamat számos eleme már korábban megjelent 1 pl. MKM rendelet, eszköznormatíva melléklet.

Eddig az ilyen leírásokra ritkán használtuk a standard megnevezést. Talán azért az új érettségi kapcsán került először középpontba ez a kifejezés, mert a köznyelv a standardizált és az összemérhető fogalmakat egymás szinonimájának tekintette. Abból a gondolatból kiindulva, hogy az új érettségi felvételi vizsgát kiváltó szerepet tölt be, természetes módon vetődött fel az érintettek körében az összemérhetőség erősítésének igénye, és így némileg hibás fogalomazonosítással használta mindenki a standard érettségi fogalmat.

Tisztázni kell tehát, hogy az érettségi vizsga standardizálása azt jelenti, hogy a folyamat algoritmusa, tárgyi és személyi feltételei jogszabályokban pontosan meghatározottak. Biztosított ezek garantálása, ellenőrzése. Természetesen a fejlesztők ezen standardok kialakításakor azt tartották szem előtt, hogy az ilyen körülmények között megszületett eredmények minél valósabb képet adjanak a vizsgázók tudásáról, és minél inkább függetlenek legyenek a különböző dimenziók mentén.

Egyszerűen kifejezve: az eredmények összemérhetősége a lehető legszélesebb körben valósuljon meg. Mindezekkel összhangban az új érettségi fejlesztésének kiemelt követelménye volt a vizsga minél nagyobb arányú standardizálása. Ez az emelt szintű vizsga esetén határozottan érvényesült, de a középszintnél is előrelépést jelentett a korábbi gyakorlathoz képest.

Megállapítható, hogy a standardizáció alapelemeit, nevezetesen az azonos vizsgakövetelményeket, valamint az azonos vizsgakörülményeket az érettségi rendeletek mellékleteként megjelenő részletes vizsgakövetelmények és az egyes vizsgaszintekhez tartozó vizsgaleírások, valamint a mindkét szinten megjelenő központi vizsgafeladatsorok és értékelési útmutatók magas szinten biztosítják.

Vizsgáljuk meg, hogyan érvényesültek a gyakorlatban a jogszabályokban definiált standardok. Úgy gondolom, elmondhatjuk, hogy jelentős előrelépés történt e tekintetben a korábbi évekhez képest. Ki kell azonban térni néhány olyan problémára, mely a gyakorlatban nem vagy csak nagy nehézségek árán volt biztosítható.

Mindenekelőtt kiemelendő az emelt szintű vizsga időpontjából adódó probléma. Mivel mind az írásbeli dolgozatok javítása, mind a tantárgyi bizottságok működtetése az iskolai szorgalmi időszakra esik, így a személyi feltételekre megszabott standardok betartása nem volt biztosítható. Különösen érzékelhető volt ez a gond az írásbeli dolgozatokat javító munkacsoportok közös munkájának, és ezáltal a folyamatos egyeztetések megoldásának elmaradása kapcsán.

Ez különösen a magyar nyelvből és irodalomból, illetve a történelemből írt dolgozatok esszéinek összemérhető értékelését nehezítette meg. További javítandó terület a tantárgyi bizottságok munkájának standardizációja. A vizsgateljesítmények összemérhetősége az új érettségi vizsgarendszerében kiemelten fejlesztésre szoruló szakmai szempontnak volt tekinthető. Az új rendszer sokszínűsége miatt egy adott államilag finanszírozott hely megszerzésére igen sok út áll rendelkezésre.

Ez valóban lehetőséget ad az egyéni stratégiák kidolgozására — melyeknek lehetőségét Halász Gábor lelkesen üdvözölte —, de a közvélemény azt várja el, hogy ezek az utak azonos nehézségűek legyenek. Tapasztalhattuk: igen nehéz biztosítani, hogy országos méretekben a megegyező minősítés ugyanazt a teljesítményt is fedje, és még nehezebb, hogy ez a szempont ne csak az adott évben vizsgázók, hanem az évente változó populációk teljesítményének összemérhetőségére is vonatkozzék.

Gondoljunk itt az évi három vizsgaidőszakra, az előrehozott érettségi lehetőségére és a későbbiekben értékelendő emelt szint-középszint alternatívájára. Gondoljuk meg, hányfajta módon szállhat versenybe egy orvostanhallgató-jelölt azért a közel tízmillió forintért, amit az állam az adófizetők pénzéből a képzésére költ.

Jogos elvárás a standardizáció, összemérhetőséget eredményező hatékonysága érdekében. Az állami vizsgarendszernek és a különböző hazai és nemzetközi méréseknek a magyar közoktatásban különleges szerepet is be kell tölteniük. Nevezetesen el kell látniuk azon tartalmi modernizáció kikényszerítésének feladatát, melyre a különböző bemeneti eszközök — tantervek, tankönyvek — nem voltak képesek.

A standardizációnak kiemelt fontosságú funkció jutott az érettségi azon szerepe kapcsán, melyet az oktatás tartalmi modernizációjában tölt be. Az új műveltségtartalmak, a készségek és képességek fejlettségi szintjének tükrözése a hagyományos ismeretek között új dimenziót jelenített meg a standardizáltság- összemérhetőség kritériumrendszerében.

Az egyes tantárgyak vizsgakövetelményei kellő részletességgel kitértek arra a kritériumra, hogy ezeknek a modern tartalmi elemeknek a vizsgákon kötelező jelleggel meg kell jelenniük. Eredményeik a próbaérettségi és a tavaszi vizsgák során egyaránt rendszeresen visszatérő elemzési szempontok voltak. Az írásbeli vizsgákat tekintve mind a feladatkitűzés, mind az értékelés vonatkozásában meglepően jók a tapasztalatok.

Kevésbé mondható ez el a szóbeli vizsgáról, különösen középszinten. Itt valószínűleg részletesebb standardok kidolgozására lenne szükség, hogy ne csak a címében, hanem a tartalmában is az új szellemiséghez illeszkedő feleleteket várjanak el a vizsgáztatók. Az elvi alapvetésben nem kis perturbációt okozott a középszintű vizsga alapvetően tanulmányokat lezáró, illetve az emelt szintű felvételi vizsgát kiváltó funkciójának összekeveredése. Ezzel új dimenzió jelent meg a standardizáltság-összemérhetőség követelményrendszerében, hiszen elméletileg garantálni kellett, hogy a teljesítményskála minél szélesebb intervallumában felvételi pontokat eredményezzenek a megegyező teljesítmények a különböző vizsgákon.

Meglepő volt, hogy a megbeszélésen a kollégák számos érvet soroltak fel a kettős rendszer további fenntartása mellett. Érdekes szempontként fogalmazódott meg az egyéni stratégiatervezés jelentősége, mely valóban egy új, fontos kompetencia szelektáló szerepét jeleníti meg rendszerben. Kérdéses azonban az esélyegyenlőség: az, hogy a társadalmi mobilitás szempontjából ezen új elem nem hat-e negatívan a folyamatra. A standardizáltság eredményeként előálló összemérhető vizsgaeredmények az objektivitás olyan illuzórikus szintjét szuggerálták a közvéleménybe, hogy az új vizsga mindig, mindenhol, minden értékelő vizsgáztató esetében azonos — pontosan azonos — eredménnyel zárul.

Ehhez kapcsolódott az a jogos félelem, hogy a standardizált érettségi az egyes iskolákban különböző módon, de mindenképpen átrendezi a helyi értékelési rendszer révén kialakult tanulói rangsorokat. Az emelt szintű vizsga szervezési szabályai lehetetlenné teszik, és középszinten is jócskán megnehezítik a megszokott tanári megfontolás érvényesülését, miszerint a pedagógusok igyekeznek beépíteni a vizsga értékelésébe az évek során a tanulóról szerzett tudást.

Ez a tény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy bizony sok iskolában csak a középszintű vizsgát ajánlották még a legjobb tanulóknak is. Volt olyan vélemény, hogy az érettségi vizsga sem adott időpont teljesítményét méri, hiszen az első írásbeli dolgozat megírása, majd az esetleges emeltszintű szóbeli vizsgák után a középszintű szóbelikig több mint egy hónap telik el.

Végül szeretnék kitérni a vita talán legtanulságosabb, és a fejlesztés szempontjából meglátásom szerint legfontosabb aspektusára. A standardizáció megköveteli, hogy a feladatmegoldást vagy a feleletértékelést egyre kisebb elemekre, itemekre bontva pontozzák a vizsgáztatók. Ennek következtében előfordulhat olyan eset, hogy a vizsgázó megoldásában ugyan valóban csak egy-két helyen hibázott, így a formális értékelés alapján a maximális pontszámhoz közeli értékelést kaphat, ugyanakkor az eredményből — ha érti magát a problémát — számára is nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy hibásan számolt.

Itt javaslatként hangzott el, hogy a részpontok összegével az elérhető pontszám a maximális pont százaléka legyen, és a teljes pontszám csak a hibátlan végeredményt is tartalmazó megoldásért járjon. Hasonló probléma, amikor a szóbeli vizsgán a tanuló helyesen mondja ki az értékelési útmutató által megkívánt tételeket, definíciókat, de a szövegkörnyezetből a vizsgáztató tudja, hogy fogalma sincs az egészről.

Szabályosan értékelve a feleletet, itt is maximumhoz közeli pontot kell adni. Azon tény értékelésének standardja, hogy a vizsgázó érti is, amit mond, ma még megoldatlannak látszik. A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek a továbbiakban: művek jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet.

A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja. Ugrás a tartalomra. A standardizáció hatása.

A kurzus során megszerzett elméleti ismereteik birtokában legyenek képesek eligazodni a Magyar Köztársaság biztonságát, honvédelmét érintő kérdésekben, ismerjék meg a Magyar Honvédség feladatait, felépítését, fontosabb eszközeit. A szöveges anyagot hat PowerPoint diasor egészíti ki, amelyek egyrészt segítik az elsajátított anyagrészek rendszerezését, másrészt kiegészítő információkat tartalmaznak. Az egyes fejezetek elsajátítása tetszőleges sorrendben történhet.

Az alábbiakban a hét fejezet tartalomjegyzéke látható. A központi irányítás A könyvjelző nem Az Országgyűlés A könyvjelző nem A Kormány A könyvjelző nem 2. A területi és helyi igazgatás A könyvjelző nem A megyei fővárosi védelmi bizottságok A könyvjelző nem 3.

A könyvjelző nem 4. A honvédelmi kötelezettségek rendszere A könyvjelző nem A hadkötelezettség A könyvjelző nem Tájékoztatási kötelezettség A könyvjelző nem A sorozás A könyvjelző nem A szolgálati kötelezettség A könyvjelző nem A polgári szolgálat teljesítésének engedélyezése A könyvjelző nem A polgári védelmi kötelezettség A könyvjelző nem.

A könyvjelző nem 5. A nemzetközi hadijog fontosabb előírásai A könyvjelző nem A harcosok ismérvei A könyvjelző nem A hadifoglyokkal való bánásmód alapvető szabályai A könyvjelző nem II. A Magyar Honvédség vezetése A Magyar Honvédség fontosabb feladatai A Magyar Honvédség szervezetei A könyvjelző nem A szárazföldi haderőnem szervezetei A könyvjelző nem A légierő haderőnem szervezetei A könyvjelző nem Harci szervezetek A könyvjelző nem Harci támogató szervezetek A könyvjelző nem Harci kiszolgáló-támogató szervezetek A könyvjelző nem Adminisztratív támogató szervezetek A könyvjelző nem Fegyvernemek, szakalakulatok A Magyar Honvédség szervezeti egységei A könyvjelző nem A raj felépítése, jellemzői A könyvjelző nem A szakasz felépítése, jellemzői A könyvjelző nem A század felépítése, jellemzői A könyvjelző nem A zászlóalj felépítése, jellemzői A könyvjelző nem A dandár felépítése, jellemzői Harci erők A könyvjelző nem A lövész kötelékek és feladataik A könyvjelző nem A harckocsizó kötelékek és feladataik A könyvjelző nem 6.

Harci támogató erők A könyvjelző nem A felderítő kötelékek és feladataik A könyvjelző nem A tüzér kötelékek és feladataik A könyvjelző nem A légvédelmi erők és feladataik A könyvjelző nem A műszaki kötelékek és feladataik A könyvjelző nem A vegyivédelmi kötelékek és feladataik A könyvjelző nem Az elektronikai hadviselés kötelékek és feladataik A harci kiszolgáló-támogatás A könyvjelző nem A logisztikai támogató erők A könyvjelző nem Az ellátó és szállító kötelékek A könyvjelző nem A javító kötelékek A könyvjelző nem Az egészségügyi kötelékek A könyvjelző nem 8.

A katonai kiképzés fő területei A könyvjelző nem A komplex felkészítés - I ciklus A könyvjelző nem A komplex felkészítés - II ciklus A könyvjelző nem 9. A Magyar Honvédség részvétele missziókban A könyvjelző nem PRT Afganisztán A könyvjelző nem MFO Sínai félsziget A könyvjelző nem A Honvédség személyi állománya A könyvjelző nem A Honvédség tényleges állománya A könyvjelző nem A hivatásos és szerződéses szolgálati viszony létesítése A könyvjelző nem A szolgálati viszony megszűnése A könyvjelző nem A hivatásos jogviszony jellemzői A könyvjelző nem A szerződéses jogviszony jellemzői A könyvjelző nem Az önkéntes tartalékos jogviszony A könyvjelző nem Az ösztöndíjas hallgatói jogviszony A Honvédség függelmi viszonyai A könyvjelző nem A parancs és a parancsadás joga A könyvjelző nem A szolgálati érintkezés és a katonai udvariasság szabályai Hiba!

A katonák általános kötelességei és jogai A könyvjelző nem III. Az általános harcászat alapfogalmai A könyvjelző nem A harc fogalma A könyvjelző nem Az összfegyvernemi harc A könyvjelző nem A védelem A könyvjelző nem A támadás A könyvjelző nem A katonák általános kötelmei harcban A béketámogató műveletek alapjai A könyvjelző nem A béketámogatás fogalma A könyvjelző nem A béketámogató műveletek kategóriái A könyvjelző nem A békeműveletek kialakulása A könyvjelző nem A nem háborús műveletek A könyvjelző nem Béketámogató műveletek Az általános lőkiképzés alapfogalmai A könyvjelző nem A 7,62 mm-es M éles lőszer felépítése és részei A könyvjelző nem A kilőtt lövedékre ható erők a levegőben A könyvjelző nem A röppálya fogalma A könyvjelző nem A röppálya elemei A könyvjelző nem A lövés jelensége Haditechnikai ismeretek A könyvjelző nem Az AKD gépkarabély részei, működése és jellemző adatai